Isten szolgája 3.

2025. április 20.

„Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.” Ézsaiás 53:1-5.

Kedves Gyerekek! Ugyanazt az igeszakaszt olvastam fel, mint két héttel ezelőtt, viszont most egy másik részéről szeretnék beszélni.

A napokban emlékezünk meg Jézus Krisztus földi életének halála előtti utolsó hetéről. Ez egy dicsőségesnek tűnő eseménnyel kezdődött, amikor virágvasárnapon bevonult Jeruzsálembe. Ekkor még királyként fogadták, mivel azt gondolták sokan, hogy megszabadítja őket a római rabigából, és felállítja az országát.  De nem ez történt, mivel az Atyának más gondolata volt: Jézus Krisztus az egyedül tökéletes Bárány volt, aki azért jött, hogy félretegye az akadályt Isten, és az ember között, és megoldja a bűn kérdését. Ezért a virágvasárnap után néhány nappal (nagypénteken) az Úr Jézust elfogják, és egy hamis vádakkal teli nap után a kor leggonoszabb bűnözőinek kivégzési módszerével keresztre feszítették. Ézsaiás proféta szavai leírják, milyen volt az Úr Jézus: ábrázata nem volt kívánatos, emberektől elhagyott volt, a fájdalmak férfia volt, aki a betegségeket is ismerte. Az az isteni személy, aki az Atyával egyenlő volt élte át mindezt. A Biblia szavai megadják a miértre is a választ: ”És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.”

Van egy nagyon jó áhítatos könyv: Isten igéreteinek a tárháza. Spurgeon írásait tartalmazza, és szerző külön ír a nagypéntekről egy szolgálatot. Ezt szeretném most idetenni:

Kedves Gyerekek! Jézus Krisztus, amikor emberként testet öltött „fájdalmak férfia, betegség ismerője” lett. Mindenki elhagyta, és a kereszten a bűneink miatt, még az Atya is. „ Én Istenem, miért hagytál el engem” – hangzott a kereszten a szájából. Miért hagyta el az Atya? Mert felvette a világ és a mindannyiunk (így a Te) bűnét. „És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.” Mekkora, felfoghatatlan isteni szeretet! Hálát adhatunk Jézus Krisztusért, és azért hogy az Ő áldozata miatt senkit nem hagy el az Atya! De szól hozzánk az ige figyelmeztetése: „Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törõdünk ily nagy idvességgel?” Zsidókhoz írt levél 2:3

Ámen   Uherkovich Zoltán   2025. április 20.